Lehet-e, és hogyan szervezési megoldásokkal nagyobb termelékenységet elérni?

Termelésirányítás vagy Gyártásirányítás? Esetleg vezénylés?
Mindenki másképp hívja de a lényeg ugyan az.
 

 - Nem tévedés, 10-ből 9,5 (!) céget érint ez a probléma. A teljesítményelszámolású rendszerben a határidőket tartani kell, és nem csak illik. Nem elég megszerezni a munkát, azt le is kell tudni vezényelni.
A részfeladatokra bontás,  majd ezek kiosztása időtrabló tevékenység, de feltétlen szükséges az emberi, és gépidők  optimális felhasználása szempontjából. Ha ez sikerül, akkor a dolgozók felé el kell számolni a végzett munkával, mint munkabérrel. Ilyenkor sok helyen elhangzik a "jó lesz oda egy táblázatkezelő is!" szlogen. Jó lesz???
 Aztán . . . fizetés napon reklamál több dolgozó is, hogy nem jól lett kiszámolva a bére. Jó esetben előkerül a milliónyi gyártmány kísérő lap, és kiderül, hogy az adatfelvitelnél csak néhány elütés volt.... dolgozónként, és naponta, és most a kollegina aki csinálta és javítani tudná épp beteg, szabin van, csak kiugrott valahova. Ismerős ez a történet? Kinek hiányzik ez a rendszeresen visszatérő probléma?

Lehet-e tudni, mekkora az üzem kihasználtsága, mennyi munka folyik az üzemben, és milyen minőségben?
Lehet-e valamilyen szervezéssel hatékonyabbá, termelékenyebbé tenni a termelést?

Sokakat foglalkoztat ez a kérdés. A "jelenleginél jobban NEM" válasz tűnik egyértelműnek.
Pedig a legtöbb helyen alkalmazott gyártmánykisérő lap utófeldolgozással erre valójában alkalmatlan, mert túlságosan kevés adatot tartalmaz.
Amennyiben mégis precízen látni szeretnénk, akkor minden dolgozónak, olvashatóan, és túl sok részletet kellene kitölteni. De egy-két adat hiánya akár az egész adatgyűjtési akciót képes tönkretenni.
 . . . Vagy mindenki mellé oda kellene állítani egy adminisztrátort, aki minden mozdulatot egy naplóba feljegyez, majd ennek a töménytelenül sok adatnak a feldolgozása után kaphatunk képet az üzem hatékonyságáról. De ez a következő, másmilyen termékre ez nem lesz igaz, itt újra kellene kezdeni az adatgyűjtést, és utólagos feldolgozás után megint kapunk egy értéket.
Belátható ez így nem működik. Túl sok erőbefektetés, és minden alkalommal más számértéket fogunk vissza kapni, amiből sem rövid, sem hosszútávon nem lehet érdemi következtetéseket levonni sem a dolgozóról, sem a szervezés minőségéről.
A kérdésre mi mégis "IGEN"választ tudunk adni!
Mert az általunk fejlesztett termeléskövető gyártásirányítási rendszer egy elektronikus titkárnő, aki fáradhatatlanul dolgozik akár három műszaban is, tévedhetetlenül !
A dolgozó fontosabb mozzanatait adatbázisba naplózza anélkül, hogy a dolgozót kizökkentené, vagy túlzó -érthetetlen, bonyolult, hibázáis lehetőséget teremtő, stb - adminisztrációs terhet jelentene számára!
Ezek az adatok azonnal láthatóak, lekérdezhetőek különféle módokon, pl statisztikák formájában. A bér elszámolás, az idő felhasználás, a dolgozó egyéni hatékonysága szó szerint másodperc pontossággal mérhető, vagy bármikor visszakereshető!
A folyamatba azonnal bele lehet avatkozni, azt módosítani, vagy a termelést pár perc alatt újra lehet szervezni!
Nincs szükség többé a papír alapú gyártmánykisérő lapokra!
Ez a rendszer a termelésre koncentrál, és nem a szép de haszontalan kimutatások előállítására!

Két fontos kérdés:

1. Mi a közös hiányossága szerintünk a piacon levő termelésirányítási-gyártásirányítási megoldásoknak, programoknak? (Természetesen összehasonlítottunk párat. )
   A legtöbb gyártásirányítási rendszer különféle egyszerű, pénzügyi szemléletű nyilvánartások/kimutatások egymás mellé csoportosítását nevezi meg,  hogy az, szerinte "egy rendszer".
   HA ! Ebbe minden adatot,  kézzel(!), hiba nélkül(!) szépen bevisz az adminisztrátor, csak akkor fog mutatni egy olyan állapotot, amiből vagy sikerül helyes következtetéseket levonni, vagy nem. Valószínűbb a nem, mert az-az állapot, 1-2 nappal-héttel ezelőtti pillanatot képez le számokká, jó esetben grafikonná. A kézi kontírozás lehetséges tévesztési, ellenörzési hibáiról még szót sem említettünk... !
   Ez nem teremt rálátást a gyártás folyamatára, az üzem valós hatékonyságára ! Ez csak arra jó, hogy előre dörzsöljük a tenyerünket, milyen sok bevételünk lesz.. egyszer!
   Ebből csak azt lehet megtudni, hogy az adatok feldolgozottságának arányában, hol tarthat a megrendelés teljesítése. De nem mutatja, hogy a kihasználtság lehet a 30%-ot sem éri el (méréseink szerint ez rendszeresen előfordul)! Nem mutatja, hogy hány dolgozó munkaideje kihasználatlan -és a nap melyik szakában-, a gyártási folyamat  hol,  és miért áll, torlódik, vagy ebbe az irányba tart,  túlterhelt stbstb.
   A pénzügyi szemlélet nem termelésirányítás, csak a kiadások-bevételek arányát mutatja meg. Üzemi hatékonyság mérésére alkalmatlan!
    
2. "Eddig jól működött ahogy működött, miért változtatnék?"
   Erre egyszerű a válasz, a profit miatt! Sem a munkáltatónak, sem dolgozónak, nem érdeke a munkerő alacsony kihasználtsági szintje. (A munkáltató hibátlanul legyártott kész munkadarabot akar, a dolgozó pedig a reszortjának az ellenértékét munkabér formájában.)
   Nem a legyártott selejt az igazi veszteség, hanem az a 70%-ot is elérő üresjárat, amikor az üzem nem termel, de úgy látszik mintha ... !

"De azt látom, minden dolgozó csinál valamit!"

Igen, úgy látszik. Mindíg mindenkinek van valami fontos teendője, szaladgálnivalója. ... Emberek vagyunk nem gépek, jó kifogást mindig mindenre lehet találni, senki sem tökéletes.
De amikor másodperc pontosan összeadjuk a munkaidő valós termelést megvalósító szakaszait kiderül, hogy rengeteg az üresjárat! Nem a cigaretta vagy az ebéd szünet, vagy a mellékhelység rendszeres látogatása okozza az igazi kiesést, a valóban kezelendő problémát!
 

"Hol a probléma?"

Ez lehet személyi, szervezési, ellátási hiba, stb, stb, stb. Ezt mindenütt más, és más okozza. Egyedileg kell megvizsgálni.
Minden üzem közel hasonló módon, az iskolában tanultak szerint működik, kis helyi sajátosságok figyelembevételével. Mi sem térünk el igazából ettől, csak más szemszögből mutatjuk meg a ugyanazt. A számítástechnikát nem "bonyolításra", hanem probléma feltárásra, megelőzésre, és megoldásra használjuk. Az emberi hibát próbáljuk minimálisra csökkenteni anélkül, hogy túlzó figyelmet/fegyelmet érzékeljen a dolgozó.
Sokkal olcsóbb megelőzni egy problémát, mint utólag javítani, vagy javíttatni!
 

"Mi a megoldás?"

Néha valóban lehet sablon megoldásokat alkalmazni, máskor át kell látni a még futó gyártások idő, ember és eszköz szükségletét. 20-30 alkalmazott esetén ez nem gond. De efelett, és/vagy  2-3-5 párhuzamos gyártás futtatása közben az akármilyen jó memóriájú, és lojális gyártásvezető, hibázni fog, a gyakolat ezt mutatja. Természetesen minden megmagyarázható.
De ha a dolgozó úgy számolja (mert számolni szokták otthon), hogy napi 50-100Ft-al kevesebbet kap, nem lesz lojális, előbb utóbb a munkájának minőségével problémák lesznek. Erre nem az a jó megoldás, hogy "veszek fel másikat", mert az újdolgozót be kell tanítani ami nagyobb költség mint a jó munkaerő megtartása.
A cég megítésése, az általános jó renoméja odavész, és maximum 1-2 év távlatában elfogy az egyébként is szűkös képzett emberi erő.
Nem 50-100Ft-ot ér egy cég, vagy cégvezető megítélése, becsülete ?! Ugye ez nem is kérdéses.

Váltani kell, követni, és alkalmazni kell az új technológiákat. Azt biztosan állíthatjuk, hogy a papír alapú elszámolási rendszer elavult. A kézi adatfelvitel, az utó kontírozás szintén egy időrabló és felesleges munka!
Ön bármelyik metódust alkalmazza a fentiekből, biztos lehet benne, hogy a termelése, az üzemének hatékonyságával mérhető problémák vannak.

 

Van megoldásunk Önnek !

A jelenlegivel azonos befektetési erőforrás felhasználással
nagyobb kihozatal, nagyobb profit,  valódi minőségellenőrzéssel!

Másodpercre pontos elszámolás, ellenőrizhető a műveleti sorrend - technikai utasítások betartása, a műveletet végző dolgozó, vagy a felmerülő technikai probléma azonosítása, ..., ... , ...
Olvasson  tovább!