A kezdetek

"Kétféle ember van. Aki már veszett adatot, és aki eztán fog"
Hova és hogyan mentsük adatainkat? Miért fontos az adatmentés?
Az adatvesztés réme magánembereket és cégeket egyaránt fenyeget. A világ legjobb számítógépe is egyszerű és törékeny alkatrészelkől áll. Az egyik legérzékenyebb része a merevlemez, ez felel az adataink tárolásáért, visszakareshetőségükért.
Mindaddíg amig csak egy példány létezik az itt tárolt adatainkról, azok nincsenek biztonságban. Nem kell közvetlenül fizikai behatásnak érni, attól még tönkremehet akár garanciális időben is. A gyártók pedig csak a működőképességre, és annak idejére vállalnak garanciát, az adatokra nem. Az elveszett adatok helyreállítása -feltéve, hogy lehetséges- nem tartozik a garanciálisan megtérülő költségek közé.
De adatvesztés kiváltó oka lehet véletlen, vagy szándékos károkozás (törlés, fizikai sérülés), természeti katasztrófa (villámlás, vagy ennek másodlagos hatása), elektromos hálózati probléma, és kibertámadás is.
Bármelyik eset fordulna elő, utólag látjuk be, hogy mekkora volt az adatok, fényképek stb értéke.
Mindez megelőzhető, vagy legalábbis a bekövetkező károk jelentősége komolyan csökkenthető, ha az előzőleg készített biztonsági mentésből az adatok helyreállíthatók.
Az adat értéke
A teljes adatvagyon egységes mentése általában nagyon drága és időben nem hatékony módszer. Különbséget kell ezért tenni információ és információ között, többek között értékük, méretük, használatuk gyakorisága alapján. A rendszeresen használt, úgynevezett meleg adatokra vonatkozó mentés módja nyilvánvaló okokból nem egyezik meg teljes mértékben a hideg adatok (ritkán változó viszonylag konstans) mentésével.
Egy adatvesztést követő helyreállás során sosem a legfrissebb adatokat kapjuk vissza. Az utolsó mentés óta keletkezett, módosult információ elvész. Ez a veszteség minimalizálható az adatmentések gyakoriságának és az egyszerre alkalmazott használt technológiák számának növelésével.
Költségek
Az, hogy a lehetőségek kombinációiból az aktuális helyzetnek megfelelően melyik valósul meg, vállalati szinten az adatmentési szabályzat írja le. Ennek elkészítése jellemzően párban kell, hogy együtt járjon az adathelyreállítási terv létrehozásával. Hiszen, ha mégis csak bekövetkezik valamilyen nem kívánt esemény, az elmentett információ nem sokat ér a helyreállításhoz szükséges tudás (és annak alkalmazása) nélkül.
A tervezés során fel lehet vagy kell mérni az adatok értékét, a várható események hatását és bekövetkezési gyakoriságukat (kockázati mátrix). Ezek költségvonzataival meghatározható, hogy az incidensek kezelése mekkora büdzséből és milyen szolgáltatási szint mellett oldható meg. Mivel a rendelkezésre álló erőforrások sosem végtelenek, ezért elsősorban a relatíve gyakran illetve nagy horderővel bíró eseményekre fókuszáltan zajlik a költségtervezés.
Eredményeként viszonylag jól számszerűsíthető értékek állnak elő a döntéshozók számára, akik az eljárások egységnyi és összes adatra jutó költsége alapján választhatnak. Ebben pedig óriási eltérések mutatkoznak. Például egyáltalán nem mindegy, hogy ritkán használt dokumentumok helyi adattárolóra, havi gyakorisággal történő mentésének kialakításáról van-e szó, vagy egy állandó használatban levő adatbázis, virtuális gép naponta lezajló, távoli szerverekre irányuló mentését kell megtervezni.
Hova és hogyan mentsünk?
Nem mindegy mit mire, hova, és milyen gyakran, vagy hány példányban mentünk!
A lehetőségek befolyásolják a mentési folyamat tempóját, költségét, de munkavégzési szabályokra is kihatással lehetnek.
Az adatmentés történhet helyileg, az eredeti tárolótól akár pár centiméteres távolságra is.
Az optikai lemezekre alapuló megoldások mára elavultnak számítanak, mert pl. kicsi a menthető mennyiség.
Az egyszerű módszert választók pendrivera, külső merevlemezre vagy SSD-re támaszkodhatnak, és jellemzően USB-s csatlakozással biztosítható az eszközök közötti adatátvitel.
Kifinomultabb megoldás a helyi hálózaton keresztül történő mentés, ahol egy másik számítógép szalagos egysége, vagy egy kifejezetten erra a célra fejlesztett hálózati tároló, az úgynevezett "NAS" fogadja az információt. Ez megoldható térben elkülönítetten is távoli nas, vagy georedundáns módon távoli kiszolgálókra, vagy akár felhőszolgáltatásokra támaszkodva is. A maximális biztonságot pedig ezeknek a módszereknek a vegyítése jelenti, melyekkel minimalizálható szinte bármilyen típusú adatvesztés bekövetkezése.